Önbizalom! Önbizalom fejlesztése! (Szepes Mária)

Az önbizalom

Az önbizalom az emberi karakternek szintén egyik olyan rejtélyes tulajdonsága, amelyet legtöbbnyire csak tüneteiben, megnyilvánulásaiban ismerünk, lényegét azonban kevéssé értjük, főleg úgy fogadjuk el, mint elementáris tényt, irányításunktól független, szerencsés adottságot. Úgy gondoljuk, vagy van valakinek önbizalma, vagy nincs. Ha van, ez nyilvánvalóan nagymértékben elősegíti az életben való érvényesülését, ha nincs, akkor szerencsétlen flótás akit döntő pillanatban mindig cserbenhagynak legfőbb képességei. Kétségtelen, hogy a tudás és önbizalom nem mindig állnak arányban egymással, s az önbizalommal bíró ember, noha esetleg irreális módon elbizakodott, mégis nagyobb eredményeket ér el mint az értékesebb értékesebb, de kisebbrendűségi érzettel küzdő egyéniség. 

Csaknem minden esetben tapasztalhatjuk, mikor valaki olyasmire vállalkozik, amihez nem sokat ért, ha bízik magában, tűrhetően végzi el a munkát. Viszont a legalaposabb felkészültség ellenére is zavarok támadhatnak, ha valaki nem bízik abban, amit csinál. Eddigi fejtegetéseinkből világosan kitűnik, hogy az önbizalom lényegében mágikus, teremtő, pozitív árama az emberi egyéniségnek. Hiánya az erők cirkulációs zavaraira mutat. Működésének  természete tudatos és tudattalan világunk szakadásával keletkezett, s szintén e pszichikai baleset mentő munkálataira vár, arra, hogy a két területet újra összekapcsoljuk. Mert ez a baleset olyasféle anomáliákat okozott bennünk, mint mikor egy város különböző részeit ostrom alatt elrekesztik egymástól, s a gáz- és vízművek, az elektromos áramot szolgáltató központ, a telefon és rádióadás centrumai egymással ellenséges negyedekben működnek a kooperáció minden lehetősége nélkül. Mágikus-transzcendens képességeink túlnyomó része sajnos ilyen "ellenséges" területre záródott ki, s az onnan hozzánk érkező impulzusok, erők nem állnak kontrollunk alatt, éppen azért szakadozottak, improvizáltak, kiszámíthatatlanok. Célunk tehát az hogy a minden részletében az egységért keletkezett s legnagyobb mértékben összefüggő konstrukciót újra központi irányítás alá vonjuk. 

A harcot, meghasonlást, szakadást a mágikus imaginációs erők meggyengülése és a démoni energiák eluralkodása okozta. A rend, a szintézis fenntartására egyedül a szellemi elv képes; a démoni elemek lényege az anarchia. Minden esetben, mikor a dolgokat csak úgy történni hagyjuk önmagunkban s fogalmainkban eltűrjük a homályos hangulatvilágítást, hozzájárulunk az anarchia uralmához.......

.... Az önbizalom e magunkról való bizonyosság mágikus szuggesztiója, amely lenyűgözi azokat is, akiken át érvényesülését keresi, és az ő hitükön át visszahat ránk. A siker felfokozza, intenziválja az önbizalmat. A sikertelenség, a kudarc egymásra halmozódó bosszantó, apró emlékképei elrekesztik az önbizalom áramforrását. Mikor az önbizalom fogalmát elemezzük, újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezt az energiát is az individuum egészének egyik alkotóelemeként tárgyaljuk, amely csak a többi tulajdonsággal és energiával való összműködésében járul hozzá az egyéniség fejlődéséhez és egyensúlyához. Tehát korántsem állítjuk azt, hogy a tudatlan, elbizakodott fajankó túlzott önbizalma rokonszenves és kívánatos valami. Mindenfajta túltengés, eltolódás alapjában egészségtelen - de egészségtelen negatív irányban is. Az érzékeny, nagy tudású, értékes, intravertív, úgynevezett "neuraszténiás" egyének legtöbbször éppen kóros önbizalomhiányban szenvednek, mégpedig azért, mert képzeletük sokkal intenzívebb, lelki elégedetlenségük pedig fokozottabb, mint az anyagias és tudatlan emberé.....

Az önbizalom fejlesztése

Az önbizalomhiány, bizonyos sorsszerű terhelések mellett, apró kudarcok sorozatából keletkezik. .E kudarcok oka - éppúgy, mint a karmikus terheléseké - a láthatatlan vágyvilágban és a szellem mágikus függetlenségének elvesztésében gyökerezik S ne higgyük, hogy ez a folyamat egy már irányításunk alól régóta kikerült, lezárt tétel. Korántsem. Kifejezetten valami olyan dologról van szó itt, ami ma is állandóan történik rossz irányba, és ma is bármelyik pillanatban konstruktív irányba fordítható. Csak meg kell találnunk a hibát, amely a zavarokat okozza.....

Alig elhihető, hogy ezek a kis mulasztások, jelentéktelen hibák ilyen veszedelmes gátakat emelhetnek bennünk. Ne felejtsük el azonban, hogy egyetlen apró nyíláson át akármilyen óriási léggömbből elillan a gáztartalom, amely a magasságban tartja. Az önbizalom emelő, lendítő, átütő erejű árama apró, félbehagyott dolgokon át szivárog el lényünkből. Minden félbehagyott munka, be nem fejezett mű, megszegett ígéret, nem teljesített fogadalom, helytállás elől való elfutás feltépett véna a lelkünkben, amelyen át elvérzik az önbizalmunk. A befejezett művek, véghezvitt feladatok akkumulálják az önbizalom erőit. Minden ilyen helytállás meghatványozza benső energiáinkat, s újabb, meg nagyobb feladatok sikeres teljesítésére tesz képessé bennünket. Legfontosabb tehát sérült, kivérzett önbizalmunk gyógyításánál az, hogy soha semmiféle munkát, apró feladatot félbe ne hagyjunk, mert ezek mind nyitott sebek, amelyeken át kreatív erőink folynak el. 

Nem arról van szó, hogy egyfolytában erőszakoljuk a dolgok befejezését, hanem arról, hogy amibe belekezdtünk, azt rendületlenül, minden akadályon át vigyük véghez. Intézzük el a hátunk mögött tornyosuló kínos, szemrehányó, vádoló restanciáinkat. Szisztematikusan vegyük sorra minden problémánkat, amelyet elodáztunk, legyen az fizikai vagy szellemi természetű elintéznivaló. Legyen az emberi viszonylatunk elrendezése valakivel vagy lelkiismeretünkkel való elszámolás. Vegyük fel a fonalat. Fogjunk hozzá összebonyolódott ügyeink kibogozásához. Magában véve már ez az akcióba lendült tevékenység is erőtöbblethez, nyugalomhoz, egyensúlyhoz juttat bennünket. 

Ne hőköljünk vissza akkor se, ha a feladatot félelmetes arányúnak látjuk. Gondoljunk Lao-ce figyelmeztetésére, amely szerint a tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek. Az önmagunk előtt való sorozatos elbukások emléke tett bátortalanná bennünket. Vizsgázzunk most le önmagunk előtt sorozatosan, hogy a benső bíró előtt visszanyerjük hitelünket. Minden ilyen sikeres vizsgával titokzatos, regenerációs folyamatok indulnak el bennünk, veszedelmes sérülések gyógyulnak meg, lékek tömődnek be. Pszichénk összezárult, hőálló tégelyében a mágikus áram akkumulálódni, hatni kezd, s bénult, tetszhalott organizmusunk vénái varázslatos, élő, szuggesztív erővel telítődnek. S ez az erő új sorsot teremt a befejezett feladatok és a magasabb képességek által lefedezett, vitalizált önbizalmunkon keresztül.

(Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája/ részlet)