A személyeskedés  -Érvelési hiba 3-

A személyeskedés sokáig leginkább az éretlen, tanulatlan emberek reakciója volt. Napjainkra a politikai közbeszéd alapját képezi. Emberek tízezrei a józan érvek hiányát személyeskedéssel pótolják, azt gondolván, ha X vagy Y közszereplő megteheti ők is. Szinte alig akad valaki, aki végig gondolná, azzal hogy személyeskedik magát járatja le.  Mert hát az ismert kőgazdag közszereplő, ha úgy adódik megrázza magát, lepörögnek róla tettei, országot vált és továbbra is vígan éli dúsgazdag életét. De az átlagember az ott marad ahol volt is, ott ahol lejáratta magát.

A vita problémamegoldást segítő tevékenység. Vannak kultúrák ahol tanítják. A vita során egy egy témával kapcsolatban, érvek ütköztetéséről van szó. Ez minden esetben megköveteli a józan logikus gondolkodást, illetve bármiről is legyen szó, a témában való jártasságot. Ha a beszélgető felek bármelyikénél is hiányoznak ezek a feltételek, inkább ne bonyolódjon vitába. Azzal hogy felemeli a hangját, a beszélgetés vesztesévé válik.

Személyeskedésről beszélünk, amikor egy állítás helyességét valaki, az azt kijelentő személy, (legtöbbször) fizikai megjelenésére hivatkozva von kétségbe, helytelenít. Amikor nem az elhangzott (leírt) témára válaszol, hanem az illető személyét, származását, bőrszínét, vagy vallását emeli ki. Lehet a kijelentés témája pl a fizető eszköz elértéktelenedése, vagy az orvoshiány. Ha valaki nem a kijelentéssel összefüggő érvrendszert választ hanem pl

• Egy náci mondta ezt.
• Soros-bérenc. 
• Te nem vagy normális, ilyen meg olyan vagy.
• Jobb azzal foglalkoznál hogy nézel ki.

Természetes ha egy-egy információval összefüggésben nincs egyetértés. Sokakat motivál ha leírhatják, nem értenek egyet. Azzal ahogyan ezt teszik, magukat mutatják be.

A személyeskedés szintjei

1. Csakis sérülést, fájdalmat akar okozni. Rájuk jellemző a verbális agresszió. Senkit sem akarnak meggyőzni, ők bántani akarnak. pl " Te hülye/buta/csúnya/kövér.. vagy." 
2. Az általánosító lekezelő. "Te ebből semmit sem értesz:" "Ehhez egy ffi/ nő nem ért." "Persze te ezt mondod mert oda tartozol." Egy fokkal jobb mint az első, de érdemleges válasz, érv itt sem hallható/olvasható.
3. A stílus kritikája. Aki nem a hozzászóló személyét támadja, hanem pl a fogalmazást, helyesírást. A fogalmazás szubjektív/egyéni, megítélése is egyéni. Ennél sokkal fontosabb, hogy az elmondottak/leírtak mennyire helytállóak.
4. Az ellentmondó. Ő már már a témáról beszél. Hangsúly csakis a saját véleményén van. Aki az ő véleményével nem ért egyet annak nincs igaza. Állítását érvekkel nem támasztja alá.
5. Az ellenérv. A vitapartner ellentmond az eredeti állításnak, és emellett érvel. Sokszor fordul elő hogy az ellenérvet hozó félre viszi a témát. Nem a lényegi elemét fogja meg az állításnak, hanem valami személyes élménnyel köti össze. "Én láttam olyan embert aki" jellegű érvelésbe botlunk sokszor.
6. A cáfolat. A legmeggyőzőbb ha megcáfoljuk a másik állítását. A jó cáfolathoz idézni kell. A cáfolatot alkalmazó észre veszi a másik szövegében azt, ami nem stimmel, akár logikailag, akár a következtetés szintjén. Idézi a másik embert. A cáfolat a legritkább érvelés, mivel a másik ember felé valódi odafigyelést odafordulást igényel.
7. A fő gondolat cáfolata. A legütősebb. Az eredeti szöveg fő gondolatmentének cáfolatáról van itt szó. Hangsúly a jó lényegkiemelésen, a beszélgető partner érvrendszerének megértésén van. Ez utóbbira manapság közbeszédben alig akad példa. 

Az elmélet alkotója Paul Graham író szerint, jó ha ismerjük ezeket az érvelés típusokat. Amennyien fel tudjuk mérni az érvelés típusát, el tudjuk dönteni mennyire lehet komolyan venni az elhangzottakat/olvasottakat.