Ismerd meg önmagad : Az én-kép (1)
Az önismereti lépések első kérdése, kinek/minek tartod magad. Tudni hogy körülbelül ki vagy, ezt már nevezhetjük önismeretnek. Körülbelül. A világ és mi is folyamatosan változunk. Nagyon jól lehet körvonalazni magunkat egészen addig, amíg egy teljesen új helyzetben nem kell helytállnunk. Ilyenkor minden az alapozáson múlik, a válaszreakciónk egy új helyzetben lehet a megszokottól eltérő. Ilyenkor, ezzel az eltéréssel bővül az önismeretünk.
Hogy elindulhass az önismeret útján tisztában kell lenned azzal, hogy most hol tartasz. A múlt és a jelen között, húznod kell egy határvonalat, ez lesz a kiindulási pont. Van az előtte, és van az utána. Amikortól is megváltoztatod viszonyulásaidat. Ez egy folyamat. A dolgok veled együtt változnak, barátok mennek, jönnek újak, lehet hogy munkahelyet változtatsz, lehet hogy lakhelyet, életformát.
Ahhoz, hogy elkezd az önismeretet, talán a legelső tisztába tenni mi az az ago/én. Napjainkban talán a félre értelmezett buddhista tanítások miatt, divat lett az ént háttérbe szorítani mondván az én a spirituális fejlődés szempontjából nem kívánatos…no de akkor ki /mi fejlődik? Aki mesterré válik is, rendelkezik személyiséggel, én szerkezettel. Az útja során képessé válik helyén kezelni az énjét, és a megvilágosodását. Úgy gondlom nem a megvilágosodás magasztosságán van a hangsúly, hanem azon mi utána van.
Az én szerkezet nem magától jön létre. Öröklött adottságok, neveltetés, tapasztalat során változik és alakul, egy életen át. Léteznek sarkaltos pontjai, amire épül a személyiség. Amikor meghúzzuk a határvonalat, ezeket a pontokat érdemes tudni.
Most az aktuális én-képről, ideális én-képről, a kellene énképről illetve az én-ideál képzésről lesz szó. Így vagy úgy, de életünk során, mindannyian találkozunk ezekkel a fogalmakkal legfeljebb ez nem tudatosult.
Az idő múlása árnyalja, komplexé teszi az magunkról alkotott képet. Létrejön valamiféle tudás magunkról, ez az én-képünk. Személyiségvonásaink összessége. A mindenkori közösség visszajelzései során alakul, változik. Vannak tudatos és tudattalan részei. Minél valósághűbb az én-képünk, annál kevesebb benne az ismeretlen elem, tisztában vagyunk magunkkal, jobban el tudunk igazodni az élet dolgaiban. Az én-kép tartalmazza a testképünket (kövér vagy sovány, alacsony vagy magas vagyok), illetve adottságainkról, képességeinkről, szexualitásunkról szerzett ismereteinket. Szinte alig akad olyan ember, aki reális énképpel rendelkezik. Adottságainkról általában keveset, vagy sokat gondolunk. Sokan szenvednek testképzavartól. Lehet hogy neked is ismerős a helyzet: fiatalon kövérnek gondoltad magad, ám ha most visszanézed a régi képeket meglepődsz, hogy a képről, egy karcsú ember néz vissza rád. E szerint a valamikori testképed nem volt objektív.
Van aki pl azt hiszi magáról, hogy tehetséges énekes. Aztán egy tehetségkutatóban szembesül a ténnyel, hogy nem. Megrázó élményem volt a fiú, akinek híres énekes a bátyja, elmondása szerint haragudott testvérére, mert őt nem húzta magával. Aztán elkezdett nagyon hamisan énekelni, majd fel volt háborodva hogy kiesett. Éveken keresztül senki nem volt körülötte, aki kimondta volna hogy "figyelj ezt ne, ez hamis". Mi van ha ez idejében megtörténik. Talán boldogabb életet élhetett volna. Az én-kép alakulása nagyban függ a reális visszajelzésektől.
Az önmagunkról alkotott kép három formáját különböztetjük meg
- Az aktuális énkép. Ezek olyan tulajdonságok amelyekkel a mostban jellemezzük magunkat. "Most kicsit híztam/fogytam." "Introvertáltabb lettem." " Fáradtabb vagyok kevesebbet tudok teljesíteni."
- Az ideális énkép.Ezek azok a tulajdonságok melyeket birtokolni szeretnénk." Talpraesett, ügyes ember szeretnék lenni." " Ilyen és ilyen alakot szeretnék." " Sok nyelven szeretnék beszélni." "Gazdag ember szeretnék lenni." Óhajtott dolgok, melyek az ideális ént jelképezik számomra. Ez az idealizált énkép abban az esetben hat ránk ösztönzőleg, ha elérhető célokat takar. Ám ha az aktuális és az ideális énkép között nagy a távolság, a szorongás állandósulása szinte biztosra vehető. Különösen fontos ez a kisgyermeket nevelő szülőknek. Érdemes a gyermek adottságait reálisan felmérni. Olyan ideálokat célokat felállítani számára, amit el tud érni, amikkel sikeresen megalapozzuk az önértékelését.
- A kell–ene énkép. Tulajdonságok, melyekről úgy gondoljuk birtokolnunk kell-ene. "A nő csak hosszú hajjal szép." "Az a jó ha okos valaki." "Az ember mindig legyen jókedvű." " Ha ilyen lennék, ha ezek a tulajdonságok meg lennének bennem, boldog lehetnék."
Ahogy egyre érettebbé válunk, optimális hogy az ideális és a kellene énképnek egyre kisebb jelentőséget tulajdonítunk.
Kamaszkori sajátosság hogy különböző én-ideálokat próbálunk fel. A kedvenc énekes ruhája, haja, személyisége pl. lehet egy én-ideál. Ahogy változunk, ezeket az idealizált énképeket magunk mögött hagyjuk, kialakítjuk a nekünk megfelelő stílust, amiben jól érezzük magunkat. Problémát jelenthet, ha ezt valamilyen oknál fogva, pl családi tiltás, kiközösítés hatására ezt nem tehetjük meg. Ilyenkor az én-ideál marad az elérendő cél. Biztosan láttál már 45-50 éves nőket, férfiakat úgy öltözni, viselkedni stb, mint egy tini, mint a valamikori popsztár.
Az én-ideál és az ideális én-kép közt bizonyos életkorig lehet összefüggés. Ám ahogy egyre érettebbek leszünk ezekből a ideálokból magunknak tudjuk azt, ami valóban jellemző ránk, ami pedig nem azt elhagyjuk. Ezzel maga az idealizálás meg is szűnik, amire szükségünk van beépítjük. Amennyiben megmarad, valamiféle oknál fogva, fixálódott a személyiségünk.
"Hogy hatással van-e én-képünk az egészségünkre? Igen. "A megbetegedések hátterében az áll, hogy a tapasztaltak egyre távolabb kerülnek az egyén én-fogalmától. Ilyenkor pl alkalmazkodási zavarok lépnek fel. Akinek az én-fogalma nem egyezik a személyes érzéseivel és tapasztalataival, védenie kell magát az igazságtól, mert az igazság szorongást okoz. A jól alkalmazkodó személy én-fogalma összhangban van gondolataival, élményeivel és viselkedésével: énképe nem túl merev és változni képes az új tapasztalatok beépítésével."(Carl Rogers)
