Bevallani gyengeségünket, az erő jele ( én-szféra 3)

Valahogy mindenki olyan nagyhangú lett, mindent biztosan tudó, megkérdőjelezhetetlen. A jelenkori magyar kultúrába nem, vagy alig fér bele az önmagunkkal szemben tanúsított kritika, a kontrollált viselkedés, a megfelelő önszabályozás. Ebben a részben a kultúrember felnőtt életéhez elengedhetetlen, jelenleg nagyon népszerűtlen területekről lesz szó.

Személyiségfejlődés nincs önkritika nélkül.

Hibáinkat érdemes a helyükön kezelni, és jó ebben a középutat megtalálni. Az önmagunkkal szemben támasztott kritikus hangvétel nem azt jelenti, hogy folyamatosan ostorozzuk magunkat. Egy kontrollált jelenlétről van szó. Olyan önmagunknak feltett kérdésekről, melyek nekünk magunknak segítenek tisztázni a szerepünket. Napjaink mondata: "Képes vagy rá csak akarnod kell!" MLM-es területen igencsak használatos. Anno egy munkára beszerveztek embereket ez volt az alapkijelentés. A személyes készségeket képességeket senki sem firtatta. A "képes vagy rá" kijelentés akkor működik, ha meg vannak a szükséges képességek. Nem vagyunk egyformák, nem mindenkinél vannak meg (bennem sincsenek).  Hogy adott helyzetben jó döntést hozzunk, kell az önkritika. "Átgondolom, bennem meg vannak-e ezek és ezek a képességek." Kritikusak vagyunk magunkkal akkor is, ha anyagi befektetés kell ahhoz hogy elkezdjük a feladatot. "Van ennyi készpénzem? Hitelt kell felvennem, és a család stb stb.?"  Azzal hogy a helyzet és magam, a másik ember, és magam közé beiktatok egy 'gondolatnyi' távolságot, nem csak önkritikát, de önkontrollt is gyakorolok.

Az önkritika kéz a kézben jár az önkontrollal, és az önszabályozással.

Önkontrollról beszélünk, ha képesek vagyunk arra, hogy az elindított viselkedésünket, gondolatunkat, érzelmünket feltartóztassuk, még akkor is, ha egyébként késztetést érzünk, hogy végig vigyük. Képesség, amely lehetővé teszi, hogy belső állapotainkat, impulzusainkat kezelni tudjuk, hogy a lehetőségeinknek, képességeinknek megfelelő adekvát magatartást kiválaszthassuk.

Az önszabályozásról beszélünk, amikor a helyzethez rugalmasan viszonyulunk. Ez utóbbi esetben a hangsúly a helyzetnek megfelelő viselkedésmódosításon van. Miként módosítsak a magatartásomon hogy jobban megértessem magam?

Az önkontroll és az önszabályozás fejleszthető.

Az önszabályozáshoz jó ha,

• figyeljük saját viselkedésünket, és ennek hatásait, következményeit,
• legyünk figyelemmel arra, mi mit tartunk értékesnek, és mik az adott közösség értékei. Fontos hogy a kettő összhangban legyen, vagy ez létrehozható legyen. Kevesen figyelnek arra, hogy adott közösség és a saját értékeik egyeznek-e. Van szervezeti kultúra ami nem preferálja a térd fölötti szoknyát, vagy a rövid nadrág viselését. Ugyanígy lehet olyan kommunikációs vagy viselkedésbeli norma, amit mi magunk nem tartunk fontosnak, viszont az adott közösségben elvárt viselkedés.
• Fontos hogy akarjunk is változtatni, hogy partnerek legyünk, úgy a magánéletben mint a munkahelyen.

Az önkontroll kialakításához jó ha,

• tudatosítjuk testérzeteinket. Pl. hol érzek nyomást, feszültséget,
• lassítjuk beszédünket. Beszéljünk halkabban. Ezzel lassítjuk reakciónkat, (A környezet joban figyel ránk)
• nyerjünk időt. Ne azonnal reagáljunk. Késleltessük a válaszreakciót valamivel. Pl." Vissza térünk rá, de most sürgősen el kell mennem."
• Figyeljünk a lélegzetvételre,
• a meditáció segít.

A grafológiai gondolkodásban az önkontroll három aspektusát különböztetjük meg.

Normál: a személy megfelelő értelmi, érzelmi kontroll mentén átlátja a helyzeteket, és ennek megfelelően cselekszik. Erőlködés nélkül tartja a kontrollfunkciókat, önmagát adja minden helyzetben.

Kontrollhiány: az ösztönök, vágyak, szélsőséges indulatok elszabadulnak (21. századi Magyarország). Fegyelmezetlenség, tartás nélküli viselkedés.

Túlkontrollált: az egyén reakcióit minden tekintetben ellenőrzése alatt tartja. Merev, túlszabályozott viselkedés jellemzi. Szükségleteit minimálisra redukálja.

Az önreflexió kérdései

• Figyelem, és ha igen mennyire, hogy kontrollált-e a  viselkedésem?
• Jellemző rám a szélsőséges viselkedés, kiakadás, hangos vélemény nyilvánítás?  Ha igen miért? Előfordulhat hogy valami miatt nem érzem magam a helyzetekben elfogadottnak, hogy úgy érzem figyelmen kívül hagynak? Ha ezt érzem, ez az érzés honnan jön bennem? 
• Inkább visszafogott vagyok. Mindent ellenőrzésem alatt tartok, fontos hogy  megfeleljek. Amennyiben  így van miért gondolod hogy vissza kell fognod magad, állandó figyelemmel arra hogy mások mit szeretnének tőled? Mitől nem vagy önmagad? Meddig kellene vissza menned életed történetében, hogy felfedezd a túlzott kontroll honnan ered?

A grafológiában a fentiekben felsoroltak az én-szféra (analízis) részét képezik. Tájékoztató, figyelemfelkeltő jelleggel önmagukban is bírnak. Jelentőségük (dinamikus jelleggel), a személyiség részek összehasonlításánál , a sikertelenség okainak feltárásánál van.